...........hhhaamaaarosaaaaann.............

...nemsoká' új kocsmainfók igényeseknek\igényteleneknek, fiúknak\lányoknak\&akettőközttévelygőágyútöltelékeknek, szal' figyeljjjééé'

Tavasz van, irány a természet AKA kocsmaterasz!!

Braemar, Skócia, Sztori...

Feleim, az élet nehéz, ékes példa erre, egy külhonba szakadt honfitársunk rendkívül gyermeteg módon megfogalmazott tivornya története, azonban mentségére szolgáljon a kegyelemkettes grammmmatika már elemiben, no meg az állapota is...:)



*

Íme:

"

A Krimó Kultusz olvasóinak…Dunán innen és a La Manche-on túl is képesek vagyunk nem
kevés szeszes itallal a földig bombázni az agysejtjeinket. Épp egy brit felföldi falucska helyi lokáljában töltött kalandomat próbálom felidézni. Illuminált állapotban a konkurens szálloda személyzetének a fele. Billiárd asztalnál való rivalizálás, egyik scotch a másik után…ha van egy kis szabadidőnk általában így próbáljuk elütni az időt…Az elején tisztába teszem a dolgokat. Két hotel található ezen a szent helyen. Név szerint az Invercauld Arms Hotel (ezt PRÓBÁLJUK erősíteni mi is), illetve a Fife Arms Hotel. A személyzetben több a magyar már lassan mint kishazánkban,de akad 1-2 thai, japán, litván sőt még skót is. Egyik kedves thai kolleginánk utolsó napját töltötte skót honban és ezt valahogy emlékezetessé szerettük volna tenni. Többé kevésbé sikerült, nemúgy mint szerencsétlen vénasszonynak az utca túl oldalán. Neki sikerült amiről a veterán alkeszek többsége is csak helyi legendákban hallot. Olyan szinten szétbaszta magát, hogy üvöltött a fájdalomtól. Tán mert a földön hevert és majdnem elütötte a legjobb barátnője, de lehet pusztán azért, mert 4-en próbáltuk felrángatni és életet verni belé. Szó szerint. Sajna egyikünk sem járt sikerrel. Nagy nehezen végül kb a kismilliomodik próbálkozásra sikerült betaszítanunk a kocsiba ahol magára is hagytuk a
megfáradt skót hölgyet…-”Innentől Isten kezében vagy”…és tovább álltunk, hogy a whiskey-k mindenhatóinak áldozzuk májunkat. Szóval betértünk a Fife Arms hotelbe, mivel finom szólva porzott a májunk és hát a száraz levegő ellenszere mi más mint a szesz! A-tól Z-ig minden alkohol szerepelt a bárban töménytelen mennyiségben.
De ha a kétkedőket ez sem győzi meg, talán a pultos csajszi (kissé betintázva)” stripp”-je a jégcsapfaszfejeket is odavonzza. Le is telepedtünk a biliárdasztal közelében, nehogy már messze kelljen menni, ha épp játszani akarunk…Hát milyen már ez?! Egyik kör a másik után, egyre csúnyábban néztek ránk. Egyszerre nagy röhögés támadt a háttérben…megkérdeztem a kolléga urat, hogy mi a nagy mosoly tárgya. Erre Ő már csak ennyit tudott kinyögni (azt is kis gondolkodás után): -„ Itt a főnökünk”. Aki nem mellékesen a srác nagybátyja és az étteremvezető is! Szegény Ian bá’ nem sejtette, hogy csak jönnek a sörök egymás után. Róla tudni kell, hogy nem valami edzett ivó bizonyítékként csekkoljátok azt se tudja milyen bolygón van… Persze azért elkente a saját vérét billiárdban…ki a f*sz merné leverni? elég hideg van még a hajléktalan élethez… A végén kissé elfajultak a dolgok, repültek is a billiárd golyók, alacsonyan szálltak a cipők, okádó népek amerre a szem ellát. Kisebb rövidzárlat után a szobámban gyűltek össze a jónépek és a sört a jól ismert vörös bor whiskey kombó követte…már csak arra eszméltek páran, hogy másnap melózni kéne, de pár ember lába nem akart megmozdulni…hát igen lehet, hogy a végén a **** sok volt. De aki nem bírja az maradjon otthon!

"


....hát ez nem egy rendhagyó krimokultusz kritika, de mint az első bejegyzések egyikében (mintha ez már a huszmilliomodik lenne) írtam, sztorikat is várunk. A végére, azért egy kérdésem mégiscsak maradt:

hol a kép a táncoslányról, és a thai kollegináról??

* a helyesírási hibák szerves részét képezik a sztorinak, csak azokat az elírásokat javítottam ki, amelyek értelmetlenné tettek egyes mondatokat, mondatrészeket.